[833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1] [Archívum]
Ma reggel
olyan, mint a többi.
Felleggel
birkózik a kelő nap,
Fázósan csicseregnek
már a madarak
és a szebb jövő vágya
minden ember
szívét átjárja.
puszi
|
Édesanyámnak: Létay Lajos
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna
édesanyámnak adnám.
Köszöntök minden Édesanyát, Nagymamát az Anyák napja alkalmából.
Köszöntöm azokat a drága szeretteinket is, akik velünk együtt ünnepelnek az angyalok között.
Kedves Thomasz
Békés, meghitt vasárnapot , és szép, napsütéses hetet kívánok: Zsóka
Kitartás, mindjárt itt a suli vége.
|
Kedves,Zsuzsi!
Szép hétvégét,csodás anyáknapi készülödést!Puszi:Zsu |
|
ma 12:24 | Válasz | #1043 |
|
Egyszer régen az idők kezdetén, a láthatatlan múltban a Vágy egy havas téli estén fázni kezdett, elhatározta, hogy házat épít magának. Ehhez barátját kérte fel társul, a Szorongást. Együtt kezdték építeni a házat, az alapoknál minden rendben volt. A Vágy és a szorongás erősítették egymást és mindkettő egyre kevésbé vacogott.
Pár hét alatt készen lett az alap, és ekkor úgy gondolták megmutatják művüket a Bizalomnak és a Szerelemnek. A Bizalomnak tetszett az ötlet és segíteni kezdett nekik, a Szerelem félt és húzódozott. A Bizalom ráadásul sokkal erősebb volt, mint három társa, így, hamar felépültek a falak, a ház kezdett kiemelkedni a földből és ez mindenkinek felkeltette az érdeklődését. A Féltékenység nap mint nap benézett az építkezésre és oltogatni kezdte a Bizalmat, aki a szívére vette, így a Bizalom ereje rohamosan gyengült, Vágy és Szorongás azonban erősek maradtak és építették a kajibát.
Amikor felépült a házikó Bizalom, Vágy, Szorongás és a Szerelem beköltöztek. Ám Bizalom végleg ágyhoz láncolódott, s a másik kettő ápolására szorult. A Szerelem nem bírta nézni a Bizalom haldoklását és végül a padlásra költözött. Nem akart tudomást venni arról, hogy Bizalom haldoklik.Mégis meleg volt és kényelmes. Nem fáztak többé, s biztonságban érezték magukat.
A Féltékenységnek azonban nem tetszett a röpke boldogság, rávette Vágyat és Szorongást, hogy ne ápolják tovább a Bizalmat. Érdekes, új embereket mutatott be nekik a Hűtlenséget, Haragot és Árulást. Vágy és Szorongás így már nem foglalkoztak Bizalommal. Ő mégis küzdött az életéért, hosszú évekig. Egyszer csak meghalt.
A temetésén ketten álltak csak a sírjánál, régi barátai: Bűntudat és Szerelem, akik hosszú-hosszú órákig siratták magányosan. A Bűntudat, aki végig nem volt jelen a történetben sajnálta, hogy nem jött előbb, mert akkor talán megmenthette volna régi barátját. A Szerelem csak sírt, elkeseredett...
A Bűntudat lassanként odébbállt a temetőből, mert úgy érezte eleget síratta a Bizalmat.
Nemrég jártam a temető mellett és megláttam a Szerelmet. Odaléptem hozzá és megkérdeztem tőle:
Miért sírsz Szerelem?
Ebben a sírban nyugszik a legjobb barátom, a Bizalom...Mielőtt meghalt megígértem neki, hogy soha nem engedem, hogy magamra hagyjon. Mégis ő ment el előbb, így én mellette maradok, ameddig tudok, így soha nem tud magamra hagyni...
Mert ilyen a Szerelem, ha minden elhagyott, akkor sem hagy magadra...
|
|
Egy öreg kínai mindennap felment egy magas hegyre, ott megvárta a napkeltét és boldogan köszöntötte a Napot! A fiatal kínai csak nézte és egyszer megkérdezte tőle, miért teszi ezt? Azért- válaszolt- mert ha senki sem köszönti, egyszer lehet, hogy nem jön el!
|
"Csendes csodák
Reményik Sándor
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Szodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök."
-------------------------------------------------------
Szép napot:)
Kati és Macsekok |
Ölellek:) |
Szeretettel ölellek!Zsu |
Az emberek cselekedeteinek csakis a szándék szabja meg az érdemét,
s az önzetlenség teszi tökéletessé.
Jean de La Bruyére
Kedves Tomasz
Kívánok nagyon szép pihentető hétvégét Zsóka
|
A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz az,
hogy őszinte szívvel figyelsz rá.
/Richard Moss/
Kedves Tomasz
Kívánok nagyon szép, tavaszi hétvégét. Szeretettel gondolok rád: Zsóka
|
Drága,Tomasz!
Na,végre,hogy előkerültél!
Nagyon hiányoztál a kedves szavaiddal!(meg te is természetesen!
Nagyon nagy szeretettel ölellek!Zsu
|
Ölellek:Isa |
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok:
Laura |
(Mazsika és a tulipán)
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérõ
Föltámadás a földi tájakon,
Mezõk smaragdja, nap tüzében égõ,
Te zsendülõ és zendülõ pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élõ,
Fogadd könnyektõl harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: gyõzelem az elmúláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tûnt nemzedék,
Én dalt jövendõ húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Drága Tomasz!
Nagyon Boldog Húsvéti Ünnepeket Kívánok!!!
Remélem kellemesen és meghitten telnek a napjaid!
Szeretettel: Rita
|
Alberth: Tavaszi ébredés.
Itt a tavasz gyerekek,
szól egy kósza szellő.
Gyönyörű a kikelet,
énekli egy felhő.
Táncot jár a napsugár
fenn a magas égen.
Gondos keze simogat
fűszálat a réten.
Vigasztalja a fákat,
rügyeket és bokrot.
Hamarosan levelet,
virágokat hoztok!
Az állatok vidámak,
feléled az erdő.
Nyulak, őzek ugrálnak,
mert a tavasz eljő.
Gyertek ti is gyerekek,
menjünk a szabadba.
Ugye nincs ma köztetek,
ki otthon maradna!
Debrecen, 2009. 04. 04.
Kedves Thomasz
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok. Szeretettel Zsóka
|
Happy Easter,my sweet little prince
|
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
|
[833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1] [Archívum]
|